Talán harsányabb lett volna már a címben internetet írni, de éppen e sorok írása közben jelent meg a kolozsvári sajtóban nyelvôreink javaslata, hogy használjuk bátran az internet helyett a világhálót, ugyanolyan értelemben, ugyanarra a fogalomra. Tehát büszkén jelenthetjük a Kedves Olvasónak, hogy a földgolyóbis bármely pontján, ha rá tud kapcsolódni egy számítógéppel a világhálóra, akkor januártól olvashatja rajta a Mûvelôdést. A Soros György létrehozta Egy Nyílt Társadalomért Alapítvány jóvoltából egyelôre hat hónapig egy mega felület áll rendelkezésünkre, ami három lapszámot jelent képek nélkül. Elég csak rákattintani a http://www.dntcj.ro/clients/muvelodes betûsorra, s máris olvashatók a lapban megjelent írások. Mi is kóborolhatunk a világhálón havi negyven órát egyelôre, illetve azon felül már fizetnünk is kell érte.
   Nagyon örvendenénk, ha a Kedves Olvasó megírná a véleményét, hogy tetszik a pillanatnyilag javasolt formája a lapnak, segíti-e, vagy nehezíti a megértést, a tartalomban levô üzenet eljut-e hozzá könnyen, gyorsan. Abban is segítséget kérünk, hogy esetleg támogatók bevonásával a korábbi lapszámainkat is rácsatlakoztathassuk a világhálóra, egyelôre legalább az éves repertóriumokat és névmutatókat az 1990-es évig visszamenôen, hiszen arra még nem vállalkozhatunk, hogy mind az ötven esztendôt feldolgozzuk. Viszont mûszaki lehetôségeink alapján az utóbbi három esztendôt könnyûszerrel, a valamivel régebbi írásokat viszonylag kis fáradsággal kínálhatjuk fel az érdeklôdôknek.
   Óriási lehetôséget érzünk a világhálóban, s ha rajta keresztül sikerül felkelteni a világon szerteszét élô magyar olvasókban az érdeklôdést azok iránt a kérdések iránt, amelyekre külsô és belsô munkatársaink segítségével keressük a választ, válaszokat, ha elfogadják azokat az értékeket, amelyeket tudatosítani igyekszünk a hagyományos kultúra világából, akkor fáradozásunk már nem volt hiábavaló.
   Ötvenedik születésnapját ünnepli a Mûvelôdés júliusban. Félszáz esztendeje nem azért hozták létre a lapot, amivé késôbb vált, éppen az olvasók elvárásaihoz igazodva: a hagyományos világ értékeit tudatosítva, népszerûsítve, beépíteni ôket a mai emberek tudatába. Helytörténeti, történelmi és népismereti tanulmányokat közölve, a cselekvô önmûvelést szorgalmazva, a megtartó példát népszerûsítve igyekeztünk olvasóink ízlését pallérozni, személyiségét fejleszteni, s legalább némi választási lehetôséget biztosítani az amúgy rendkívül összekuszálódott értékrendû világunkban. Azt az eszményi olvasót képzeltük magunk elé, aki nyitott, érdeklôdô, a napi megélhetési gondokon felülemelkedve töprengve keresi helyét térben és idôben meghatározó koordinátákat, a múltbeli tapasztalatokon okulva fürkészi a jövôt, egyéni boldogulását a szûkebb és a tágabb közösségben.
   Nem tudunk, de nem is akarunk versenyezni a hangképirodalom (az elektronikus sajtó) ezernyi lehetôségével, harsány, ám jóval kevesebb aktív részvételt feltételezô csábításaival. A csöndes, meghitt ritka percekre alapozva, a jó könyv mellé, kiegészítésül kínálunk friss információkat, ötleteket, mintákat az egyén saját jól felfogott érdekében olajozottan mûködô közösségeket, a megkésett, majd céltudatos munkával szétrombolt polgári átalakulást felgyorsítani, korszerûsíteni, versenyképessé tenni a minket hirtelen elárasztó, életszemléletünktôl sokban eltérô, mert embertelen, személyiségromboló kulturális hatásokkal szemben. Nem a jó öreg Apor Péter tiltakozása ez a nájmódi ellen, ám fölösleges átvennünk nyakló nélkül mindent, csak azért, mert a nyugati szél hátán érkezik. Válogassunk bátran, higgadtan, a nekünk leginkább megfelelôt építsük be mûveltségünkbe, személyiségünkbe. Ez persze sok többletmunkával jár, fáradsággal, de megéri. A szellemi restségre nevelô tömegkultúra csak termelôinek használ. A fogyasztóját végképp leszoktatja a gondolkodásról.
   Itt tudunk talán mi is kihasítani egy szeletnyit, felhasználva és kihasználva a mûszaki vívmányokat, a világhálón is hozzáférhetôvé téve azt a mûveltségeszményt, azt a cselekvô gondolkodást feltételezô szemléletet, amelyet sajátunknak érzünk, hiszünk, amit többletként kínálhatunk cserébe a készen kapott javakért.
   Kompországban élünk, a nagy európai törésvonal mentén, most éppen a keleti parton. Kis szerencsével közelebbrôl átkerülhetünk a nyugatira, de még mindig szélen maradva, erôsen ki vagyunk téve nemcsak az anyagi, de a szellemi-kulturális eróziónak is. Addig is, amíg a törésvonal néhány száz vagy éppenséggel néhány ezer kilométerrel odébb kerül, mondjuk az Ural hegységig, elsôsorban rajtunk, vagy rajtunk is múlik, hogy újabb ezerszáz esztendeig meg tudunk-e maradni sajátos nyelvi-mûveltségi jegyeket viselô etnikumként, vagy a nagyglobalizáció szellemében feloldódunk az angolszász vagy éppen afrikai, esetleg ázsiai kultúrák 21. századi változatában. Túlélési esélyeink nônek, ha nem egyetlen, egyedül üdvözítô alternatívát mutatunk fel, legalábbis választási lehetôsége legyen az utánunk következôknek is.
   Erre biztattak jeles elôdeink, erre köteleznek a Mûvelôdés ötven évfolyamának, több mint fél ezer lapszámának legjobb hagyományai, s ezt szeretnôk mi is továbbépíteni, amíg erônkbôl futja, amíg a hazai magyar társadalom ezt igényli. Kilátásaink nem túl rózsásak, de voltak a mainál sokkal kétségbeesettebb pillanatok is, lassan csak felfele indul a régió, az ország gazdasági fellendülését jelképezô kerék, polgári rétegünk megerôsödik, tudásszomja kiterjed a napi üzleti életben nem azonnal felhasználható tudományokra is, támogatni fogja ôt erôsítô, ôt segítô közösségek szervezôdéseit, s akkor már biztosan halhatatlanok leszünk.
   Addig is, mirajtunk ne múljék!