Fél esztendõ mérlege

   Ismét eltelt egy év, s nem is akármilyen. Ebbõl hat hónap, amióta saját lábunkra (?) állított az új laptámogatást kidolgozó kormánykoncepció. Errõl az esztendõrõl nem mernõk azt állítani, hogy átmeneti - Isten tudja immár hányadik -, mert mindenkinek a vicc jut róla eszébe: lehet, hogy rosszabb az elõzõnél, de mindenképpen jobb annál, ami következik. Hiszen a román gazdasági reform csak tétova léptekkel, el-elbizonytalanodva halad elõre, mintha túlontúl is sok embernek az érdeke volna az átmeneti idõszak megnyújtása, sokan szeretnek halászni a zavarosban. S ha még ehhez gazdasági-politikai hatalmat is örököltek az elõzõ rendszertõl, akkor érthetõ csak igazán, miért tappogunk egy helyben. Vagy mégsem volna éppen ennyire kilátástalan a helyzetünk?
   Ne áltassuk magunkat, túlságosan sokat akkor se reméljünk, ha amúgy az emberi alaptermészet inkább derûlátó, ám mégis talán szerencsésebb a jó dolgokat hangsúlyozni, azokra jobban odafigyelni. Jó az, hogy az átszervezés óta hetedik lapszámunk is megjelent. Még egy ennyi már azt is jelenti, hogy a Mûvelõdés megéri az 50. születésnapját. S ha nem is vállaljuk mindenben vonatkozásában a társadalom szocialista átalakításának, átkényszerítésének programjával 1948-ban létrehozott Mûvelõdési Útmutató és Népmûvelõdés örökségét, azt a részét, amely a négy évtizednyi léte alatt a hagyományos mûvelõdési-mûvészeti értékek megmentésében, korszerû mûveltségünkbe való beépítésében máig hatóan jellemzi belsõ és külsõ munkatársaink zömének írásait, azt valós értékként igyekszünk tudatosítani, népszerûsíteni.
   Hinni szeretnõk, hogy a mai fiatalok számára, legalábbis alternatív értékként választási lehetõséget biztosítunk, s ezért is fogjuk a születésnapot összekapcsolni a május derekán Kolozsvárt sorra kerülõ IV. Ifjúsági Néptánctalálkozóval, lévén indulásától ott bábáskodtunk körülötte, s az erdélyi táncházmozgalom kibontakozásában, máig élésében nem kis szerepet vállalt a Mûvelõdés az utolsó húsz esztendõben. S ha már a terveknél tartunk, szeretnõk az egész esztendõt jeles ünnepnek tekinteni, s különbözõ helységekben, Szilágytól Háromszékig, Bukaresttõl Budapestig felkelteni a figyelmet a lapra, a benne felmutatott értékekre, a hazai polgári át- vagy visszaalakulás tendenciáinak erõsítésében, az öntevékeny, önerejébõl újjászületni képes magyar civil társadalom újraszervezõdésében kifejtett tevékenységére. Ha sikerül, akkor egy olyan ünnepi lapszámot adunk ki, amely az elmúlt nyolc esztendõ írásaiból, képeibõl nyújt bõ válogatást, s mert hitünk szerint évek múlva is érdemes visszalapozni vagy utólag beszerezni azokat a lapszámokat, amelyek megjelenésükkor elkerülték a Kedves Olvasó figyelmét, hát a tájékozódást elõsegítõ, mutatókkal ellátott bibliográfiát is megjelentetünk.
   Képzõmûvészeti kiállításokkal, alkotótáborok támogatásával, olvasótalálkozókkal, konferenciákkal is igyekszik a szerkesztõség közösséggé szervezni a hazai magyar társadalmat.
   Természetesen továbbra is odafigyelünk azokra a hasonló irányú kezdeményezésekre, amelyekre esetleg csak mint vendéget hívnak meg, s megpróbáljuk népszerûsíteni a mások ötleteit is, akár velünk nem minden vonatkozásban egyet értõ, de ugyanabban az irányban ható társadalomépítõ törekvésekre, közmûvelõdési eseményekre is kitérünk.
   Példa értékûnek érezzük azt a Pécsrõl indult kezdeményezést, amellyel október 12-én közös szabadegyetemet nyitott a kolozsvári Babeº-Bolyai Tudományegyetem Szociológiai Tanszéke, a Max Weber Szociológiai Szakkollégium, és a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem. Az akkor még csak egyetemi rektor Andrei Marga, aki oktatásügyi miniszterként talán hatékonyabban fogja támogatni a civil kezdeményezéseket, vagy a tavaly november 28-29-én, az 1997-es EMKE-díjak átadására az ország minden zegébõl-zugából Kolozsvárra összesereglett népmûvelõk jelenlétét is kihasználva szervezte meg a hollandiai Államismereti Református Párt (SGP) támogatásával az RMDSZ Ügyvezetõ Elnöksége Mûvelõdési és Egyházügyi Fõosztálya valamint az Erdélyi Református Egyházkerület azt a nemzetközi konferenciát, amelyen a nemkormányzati szervezetek, egyesületek, alapítványok helyérõl és szerepérõl vitatkoztak a részvevõk. Az ott elhangzott elõadásokból hármat, a Kelemen Hunor ( a Mûvelõdésügyi Minisztérium államtitkára), a Markó Attila (a Kisebbségvédelmi Hivatal jogügyi fõosztályának vezetõje) és a Somai József (az Illyés Közalapítvány romániai alkuratóriumának titkára) némileg rövidített, megszerkesztett írását örömmel közöljük, mert nagyon bízunk benne, hogy sok olvasónk fog belõlük ötleteket meríteni, a mindennapi munkája buktatóinak elkerülésében segítséget kapni.

SZABÓ ZSOLT